Most őszintén! Szerintem nem létezik hálátlanabb feladat, mint a levelek, számlák borítékba rakodása felnőttként. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert emlékszek, hogy általános iskolásként milyen bulis volt a nyári szünet néhány napját barátnőm édesapjának vállalkozásánál tölteni és borítékba pakolni a szórólapokat, prospektusokat néhány forintért cserébe. Az üzlettel mindenki jól járt, hiszen akkor még nem rendelkeztek Magyarországon a nagyvállalatok sem borítékoló géppel, így kézzel kellett borítékba hajtogatni és rakni mindent, mi pedig a néhány forintunkból azt vehettünk, amit csak szerettünk volna hazafelé. Még középiskolásként is eltöltöttünk néhány napot az irodában borítékok között, hiszen ekkor már az esti kiruccanásainkhoz gyűjtöttünk pénzt, érettségi után azonban már teljesen felhagytunk a kézi borítékolással. Felnőtt emberként kerültem ismét a borítékok közelébe, amikor cégünk borítékoló gépe felmondta a szolgálatot néhány napra. Szerencsére gyorsan rájöttek a hibára, így ismét működik a borítékoló gép mindenki nagy örömére.