Eddigi tapasztalatom szerint szinte minden ember életében eljön az a nap amikor elkezd érdeklődni a saját gyökerei iránt. Van, akinek ez a nap a gyermekkorában érkezik el, míg más csak a felnőtté válása után érez késztetést arra, hogy felkutassa őseit. Édesapámnál ez a késztetés csak nyugdíjba vonulása után érkezett el, akkor, amikor úgy érezte üressé váltak a mindennapjai, nincs mit csinálnia. Életkora ellenére szerencsésnek mondhatja magát, hiszen édesanyja még jó egészségnek örvend és nagyon sok féltett családi információt és dokumentumot a rendelkezésére tudott bocsájtani a családfakutatás megkezdéséhez. A kapott információk mentén elkezdte járni a szóba jöhető plébániákat, önkormányzatokat és levéltárakat, melyekben szép számmal talált új információt is, ám ennek ellenére nem akart összeállni a teljes kép a családfánkkal kapcsolatban. Ekkor döntötte el, hogy szakemberek segítségét kéri a családfakutatás befejezéséhez. Döntése után nem sokkal fel is vette a kapcsolatot a családfakutatók csapatával, akik reméljük, hogy ügyesebben megtalálják a hiányzó ősöket.